Az alkoholfüggőséggel nem kell egyedül megküzdened

Nem egyszer kerültünk már olyan helyzetbe a suliban, hogy megígértek mindent a kis kamaszaim egy-egy projekt kapcsán, aztán káosz lett az egészből, mert nem vették komolyan. Hogy mi a tanulság a jövőre nézve? Beláttuk, hogy keményebb kézzel kell fogni a tanulókat, határozottabbnak lenni, és valamilyen módon keretet szabni a dolognak, a motiváció növelésével egyetemben. Így a következő tanévtől már egy óra keretein belül valósul meg a gyakorlati munka, ahol mindenki részvétele a projektben értékelés tárgya lesz. Az ütemterv betartatása is sokkal könnyebb lesz így, szerencsére a koncepció is megszületett már korábban, így azzal sem lesz probléma. A végzősök lesznek a főszervezők, de csak abban az esetben, ha egyéb elfoglaltságaik tükrében – lévén utolsó évüket töltik – elegendő kapacitásuk lesz erre, egyéb esetben új felelősök lesznek kinevezve szeptember elején. Ez igaz minden más helyzetre is: aki többször nem teljesíti megfelelően, időben a feladatát, az leváltásra kerül annak érdekében, hogy minden gördülékenyen haladjon az eseményig. Természetesen minden segítséget meg fog kapni az összes szervező ahhoz, hogy jól végezze a munkáját, de nem lehet megcsinálni újra azt, hogy valakik tűzoltásra, vészhelyzetre legyenek berendezkedve, mások pedig ne csináljanak semmit, vagy amit csinálnak, azt sem jól. Pedig olyan ügyes diákjaim vannak! De hát ilyen a kamaszkor, meg ami nem kötelező persze, ahhoz könnyű lazán hozzáállni… Persze kezdőként én is mélyvízbe lettem dobba, jó tanulópénz ez nekem is, az biztos. Ennyiből nem is bánom…

Vannak azért ennél komolyabb dolgok is. Az egyik tanulóm bizalmas dolgokat osztott meg velem a múltkor. Elmondta, hogy az anyukájával már jó ideje gondok voltak (ahogy az nyílt titok volt mindenki előtt), de most végre bement az elvonóra. Egy alkoholista anya mellett hihetetlenül nehéz lehet felnőni és viszonylag jól funkcionálni a mindennapokban… Főként egy kamasznak, akinek ez amúgy is egy nagyon nehéz időszak, labilisak és folyton megkérdőjelezik önmagukat. A tanulóm azt is elmondta, hogy ez egy speciális intézmény, ahova az anyuka került, és más alkoholista anyákkal és apákkal és fiatalokkal van együtt, négy teljes héten keresztül, egy csendes kis településen a Balatonnál. Hát, nagyon örülnék neki, ha gyógyult alkoholista anya térne vissza hozzá – mindenesetre amint hazaértem, elkezdtem utánanézni ennek az intézménynek. Az adott település Szőc, ahol tényleg egy négy hetes program során, csoportos és egyéni foglalkozások keretein belül foglalkoznak az addiktológiai szakemberek a gyógyulni vágyó alkoholbetegekkel. Azt gondolom, hogy nagy bátorság és elhatározás kell, hogy valaki segítséget merjen kérni és el is tudja fogadni. A tanulóm édesanyja is először csak a testvérével együtt mert elmenni a legelső találkozókra a Felépülők Családi Felépülési Központ szakembereivel, ugyanis a bekerülés előfeltétele egy előzetes állapotfelmérés, konzultáció. Lényeges szempont, nagyon is, hogy ki kerül be a programba, hiszen a csapatdinamikára is gondolni kell, valamint az sem mindegy, mennyire együttműködő és elszánt a kliens, valamint mennyire előrehaladott a függősége, milyen az állapota. Mindezeket tekintve örülök, hogy diákom anyukája lehetőséget kapott arra, hogy bejusson ebbe a programba, noha azt szokták mondani, hogy az igazi kihívás akkor kezdődik, amikor hazatér a megszokott környezetébe. Ezért nem csak sorstársaival, hanem a családtagokkal is vannak közös foglalkozások és programok egy-egy hétvége során, sőt, ha a hozzátartozók szükségét érzik, ők maguk is bejelentkezhetnek egy-egy konzultációra, és edukációs programokon is részt vehetnek. Itt a siker egyik kulcsa tehát az lehet, hogy a hozzátartozók is a folyamat részesei, és az alkoholbeteg csak úgy tud gyógyulni, ha a környezete is alkalmazkodik ehhez a változáshoz, és az ő sérelmeiken is elkezdenek dolgozni.

A Felépülők Családi Felépülési Központ egyébként számos médiában való megjelenéssel büszkélkedhet, ami szerintem nagyon példaértékű. Egyrészt el szokták mesélni az alapítók a saját történetüket – ahol férfiágon több generáción keresztül „öröklődött” az alkoholizmus, és amióta felépült a függőségből apa és fia, azóta ők segítenek másokon. Ez egy bátor vállalás, hogy ország-világ előtt képesek a múltjuk sötét részleteiről mesélni, ezzel is azt mutatva mások számára, hogy van kiút. Ezen felül pedig egyúttal be is mutatják magukat, mint a központ vezetői, így aki még nem hallott erről a hazánkban egyedinek számító, négy hetet felölelő programról, az ezekből az alkalmakból közelebbi képet kaphat az egész folyamatról. Úgy gondolom, sosem lehet erről eleget beszélni – főként, amikor hazánkban a felmérések szerint is egyre hamarabb nyúlnak először alkohol után a fiatalok, valamint számos eset rejtve is marad, nem kerülnek be a rendszerbe azok az egyének, akiknek éppúgy segítségre lenne szükségük, mint sorstársaiknak – csak mert például ők „jól funkcionáló alkoholisták”, és a mindennapi feladataikat (még) el tudják látni alkoholizmusuk mellett is.

Remélem, hogy sokak számára hasznos lesz ez a bejegyzés, és én is tudtam kicsit népszerűsíteni a szőci családi felépülési központot. Sosem lehet tudni, hogy a szűkebb vagy tágabb rokonságban, ismerősök és kollégák között kinek jöhet jól az információ, például egy alkoholista anya esetén, hogy létezik ilyen segítség is.